Évek óta készülök rá, hogy saját kezemmel készítem el a karácsonyi ajándékokat. A lustaságra fogtam, azért nem kezdtem bele sosem, vagy jajj, nem volt időm - valójában azonban tudtam, senki nem örülne neki igazán. Sőt, szeretteim között olyan is akad, aki azt gondolta volna, így akarok spórolni rajta.
Igen ám, de ebben a szerencsés esztendőben már mindekinek a gondolataiba beitta magát a recesszió szépséges hazánkban, hála a gondos válság-propagandának (ami, véleményem szerint pont az egyik főkolompos a válság kialakulásában), még azokat is elérte a válsághangulat, akiknek pontosan ugyanannyi elkölthető pénze van, vagy akár több, mint korábban.
Minden a spórolásról szól - már a sekélyesebb vizeket is megfertőzte ez a hóbort, ahogy ez hűen tükröződik vissza az úgynevezett életmód magazinokban. És újra trendi kreatívnak lenni, és trendibb okosnak lenni, mint hülyének. Hurrá :)
Sőt, mintha az üzletek is arra próbálnának minket ösztönözni, hogy rohanjunk ki a plázából. Sok szürke és fekete, halál unalmas kreációk - már csak egy tábla hiányzik a plázák tetejéről: menjetek inkább kézműves- vagy design-vásárba, és/vagy csináljatok valamit otthon magatok, és/vagy magatokkal, mi úgyis kifogytunk az ötletekből, mert épp nem vagyunk hajlandóak pénzt kiadni értük (de természetesen termékeink ára nem változott, az unalmat is meg kell ám fizetni!)
És akkor most mi lesz azzal a rengeteg idővel, amit a rendes emberek rendszerint karácsony előtt neonvilágítástól és oxigénhiánytól zombivá válva üzletekről üzletekre menetelve, vagy rohangászva töltöttek? Íme az ajánlatom: kellemes séta a friss levegőn (vagy szmogoson, az irodaházak és plázák halott levegőjénél még a szmog is jobb), egy-egy szem- és lélekvidító vásár megtekintése, forralt bor és sült gesztenye... hogy ez mennyivel jobban hangzik!
Én pedig ahelyett, hogy egy bárban innám ma le magam, hogy aztán hajnalig ringassam a csípőm vagy rázzam a fejem - az épp elérhető zenei aláfestéstől függően, nekiesek, és létre hívom kedves kis kreációimat, akik már évek óta könyörögnek, engedjem már őket szabadon a fejemből. Végre, a válságnak hála úgy tehetem magam boldoggá, hogy közben nem kis otthonomba porfogókat, vagy még kisebb pincémbe molykaját gyártok. Mert idén, a válság-marketingnek hála (köszönöm, köszönöm, KÖSZÖNÖM!), mindenki örülni fog a kézzel készített ajándéknak, mindenki örülni fog, ha másért nem, mert azt hiszi, az nem került sokba. De azért nagyon remélem, hogy nem csak emiatt fognak az idén karácsonykor mosolyogni a szeretteim ;)
És remélem azt is, ez nem csak egy kivételes év, amikor a karácsony elsősorban a szeretetről szól...